Első témába illő bejegyzésemben az egyre népszerűbb amerikai Stone Sour legújabb lemezéről szólok néhány szót.

Nem ért nagy meglepetés, mikor rápillantottan a tracklistára, a korábbi lemezekhez képest itt is 17 szám szerepel a korongon. A már korábban bemutatott Say You'll Hunt Me után azt vártam, hogy egy valemivel lassabb, kevésbé pörgős lemez született. És igazam is lett.

A nem túl bonyolult dallamvilággal megáldott (ugyanakkor élvezhető) intro után a fiúk azonnal megmutatják, mi is az a Stone Sour-hangzás. A Mission Statement kitűnő indítás, igazi klasszikus Stone Sour dal kitűnő riffekkel, szólókkal és dúdolható énekkel. Az ezt követő Digital (Did You Tell) hasonló irányvonalat követ. A lemezen szereplő 5. szám, a Dying az első Through The Glass, elképzelhető, hogy hasonló ismertségre fog szert tenni. Lágyabb, kellemes dallamok, ritmusos ének jellemzi. A következő kiemelkedő dal az Unfinished. Ez is egy kicsit visszafogottabb tétel, viszont a gitárszóló az, ami kiemeli a többi közül, nem is a nehézsége miatt, egyszerűen csak jó hallgatni. A Hesitate a lemez szerintem egyik legjobban sikerült alkotása. Talán már kicsit túl hatásvadász is, de ezzel együtt eszméletlen. Igaz, nem ér fel a Bother vagy a szalagavatókon is hallható Zzxyz Rd.-hez, de mindenesetre kitettek magukért a srácok ebben a dalban.

Néhány számomra jelentéktelenebb szám után elérkezünk az Imperfect névre keresztelt szerelmi balladához. Akkusztikus gitárok és érzelmes éneklés, Corey már-már túl csöpögősre veszi a figurát. Nem mondom azt, hogy rossz, mert nem az, de szerintem nem nagyon illik a lemez többi nótája közé. A 17. és egyben záró tétel a Home Again, amely szerintem az album egyik legjobb alkotása. Azonnal belopja magát az ember szívébe, a 30/30-150 "Audio Secrecy"-s változata talán. Méltó zárása a lemeznek.

Összességében elégedett vagyok Corey-ék friss lemezével. Habár kicsit visszavettek a lendületből (Ez egyébként a legtöbb mai zenekarra jellemző), azért akadnak a lemezen igazi Stone Sour dallamok. Zeneileg hozták a szokott színvonalat, és megmutatták magukat egy "puhányabb" összeállításban. Csak így tovább, te jó lenne azért, ha a következő lemezen ismét hallhatnánk keményebb témákat is!

Kencu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.