A tavalyi évben az általam egyik legjobban várt lemez, a Kamelot új albuma volt.

A sejtelmes cím, a Poetry for the Poisoned, és a hátborzongató borító már előre sejtette velünk, hogy most sem egy vidám, rózsaszín lemezt tarunk a kezünkben.

Előző nagylemezük, a Ghost Opera nagy kedvenceim közé tartozik a maga színházi-misztikus hangulatával.  Ennél az új albumnál, a kis image-váltás arra enged következtetni, hogy keményebb, nehezen emészthetőbb anyaggal lesz dolgunk. Lássuk:

 A lemezt betéve Roy Khan jól ismert „áriázós” vokálja indít, ami pár másodperc múlva átvált egy igen kemény zúzásba.  A „The Great Pandemonium” bizony igen hatásos indítása a lemeznek, a sejtelmesen suttogós versszakok, és a fülbemászó,  szárnyaló refrén igen kellemes számmá áll össze. A svéd Soilwork énekese, Björn Strid is közreműködik a dalban, de csak elvétve hallunk tőle pár háttérhörgést…én sokkal több teret engedtem volna neki, így kb nélküle is így szólna a szám. Pedig jó énekes ő is, akár egy duettet is el tudtam volna képzelni Khannal és Björnnel.

Robogunk tovább, az „If Tomorrow Came „ szerkezetében igen hasonlít a Pandemoniumra, tipikus Kamelot szám.

Egy esős-zajos átvezető után (jó ha van, de jobb ha nincs kategóriás…) érkezik a „The Zodiac”, ami nekem kicsit a Ghost Opera korszakát idézi. Kellemes vokálok, aztán fejrázós refrén.  Jon Oliva is énekel a számban, jól illik a hangja Khanéhoz.

A „Hunter’s Season” a korábbiakhoz hasonlóan zúzós-belassulós szám, Gus G (Ozzy, Firewind) gitárszólói színesítik.

Ezután jön a lemez első balladája, a „House on a Hill”. Khan indítja kristálytiszta énekkel, majd becsatlakozik hozzá (ki más) mint Simone Simons. Az Epica énekesnőjét már a korábbi lemezeken is hallhattuk, ez már hagyomány. Igen szoros kapcsolat van a két banda között, hiszen amellett, hogy az Epica a Kamelot egyik korábbi lemezcíméről kapta a nevét, Simone a Kamelot billentyűsének, Oliver Palotainak a barátnője. Már a Black Halo című albumon lévő „The Haunting” számban is megmutatták, hogy mennyire illik egymáshoz a hangjuk, és most sincs ez másképp. Szerintem a lemez legfelemelőbb száma ez, gyönyörű duett, a végén pedig a flamenco gitáros befejezés (bár nem tudom honnan keveredett az oda?) nagyon ötletes, és kellemes színfolt a lemezen.

Persze túl sokáig nem olvadozhatunk, a „Necropolis” kemény dallamai újra keményebb vizekre visznek, bár sok újdonságot nem mutat ez a szám.

A „My Train Of Thoughts”-nál már kezd egy kicsit leülni a hangulatom. Pedig nem rossz szám, csak kicsit egyhangú.

Egy fokkal izgalmasabb a dallamvilága a „Seal Of Woven Years”-nak, többszöri  meghallgatás után még meg is lehet szeretni.

Elérkeztünk a lemez címadó blokkjához, a négy tételből álló „Poetry for the Poisoned”-hez.  Felcsillanhat a szemünk, hiszen Simone Simons, és Amanda Somerville is asszisztál ehhez a részleghez.

Nem nagyon értem, miért kellett szétdarabolni ezt a számot, hiszen a négy tétel együtt sem tesz ki 10 percet, és azért láttunk már ennél durvábbat is. (mondjuk a Nightwish – The poet and the pendulum  14 perces számát, hogy a Moonsorrow több mint fél órás számairól ne is beszéljünk) Bár a lemez tracklistjén biztos jobban mutat így...

Amúgy egész jó lett, de  a feldarabolás miatt én kicsit többre számítottam.  Viszont nálam nem üti meg a Karma lemez Elizabeth-trilógiáját.

A „Once upon a time” hangulatában visszaidézi a korábbi Kamelot lemezeket,  és ezzel a nótával le is zárul az új anyag.

Még említést érdemel a „Thespian Drama” című bónusz szám. Ez egy akusztikus szösszenet, nekem nagyon tetszik, szépen indul, aztán átvált zúzásba, de nagyon igényes, átgondolt munka.

Összegezve:

Kicsit csalódott vagyok. Nem mondanám a lemezre hogy rossz, de én többre számítottam.  Sok szám elég egyforma, sablonos, kicsit olyan érzésem van, mintha valami újat szerettek volna felmutatni a srácok, de félúton meggondolták magukat, és visszatértek inkább a jól megszokott sablonokhoz. Mint lemez, nem lesz a kedvencem. Akár a Ghost Opera, akár a Black Halo, de még a Karma is jobb, egységesebb. Persze lehet hogy csak több idő kell a megemésztéshez, de egyenlőre így látom. Khan hangja előtt továbbra is fejet hajtok, és a zenekar többi tagjára se lehet egy rossz szavam se.                                                 De mint lemez, nekem kicsit gyenge lett.

Tracklist:                                                                                   

1. The Great Pandemonium
2. If Tomorrow Came
3. Dear Editor
4. The Zodiac
5. Hunter’s Season
6. House On A Hill
7. Necropolis
8. My Train Of Thoughts
9. Seal Of Woven Years
-Poetry For The Poisoned-
10. PT I Incubus
11. PT II So Long
12. PT III All Is Over
13. PT IV Dissection
14. Once Upon A Time                                                                                       bonus: Thespian Drama

~Forrest67~

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.