2011.01.05. 20:07
Születésnapi Mészárlás
A cím alapján furcsállhatjátok, mit is jelentsen ez, de remélem vannak köztetek olyanok, akiknek azonnal beugrott a vezető kanadai synthrock banda, a The Birthday Massacre neve. A formáció ismert, és elismert industrial/darkwave körökben, de aki a rockzenét a klasszikus oldaláról tanulmányozta eddig, annak lehet hogy elkerülte a figyelmét ez az igencsak egyedi zenekar.
Legújabb lemezük, a Pins and Needles tavaly szeptemberben jelent meg, és véleményem szerint az együttes legkiválóbb allkotása lett.
Érezhető, hogy most találták meg igazán azt az irányvonalat, amit képviselni akarnak. A dallamok egyrészt egységesebbek lettek (de nem unalmasabbak), kevesebb a kísérletező szándék, ami korábbi éveikre inkább jellemző volt. A maszterelés és az utómunkák is sokkal precízebbek, mint korábban (főleg a gitárokon és a szintiken hallható a különbség).
Az első szám, az In The Dark kellően belecsap a dolgok közepébe. Nincs sok felvezetés, hirtelen azon vesszük észre magunkat, hogy a refrént dúdolgatjuk. A lemez egyik legjobban sikerült darabja a nyitószám, először a 4. pozíciót elfoglaló Control veszi fel vele a versenyt, amit a Shallow Grave követ. Ezeken a dalokon már tisztán érezhető, hogy zeneileg elég sokat fejlődtek a bandatagok.
Ha elérkezünk a 7. Midnight című kissé töltelékszámhoz, eszünkbe juthat, hogy még nem hallottunk olyan lassabb, instrumentálisabb betéteket, mint anno a Red, Black, Blue, Movie és társai. És valóban, most teljesen háttérbe szorultak a kevésbé gyors tempójú számok. Ez egyébként már az előző lemezre, a Walking With Strangers-re is jellemző volt. Én kicsit hiányolom ezeket az elgondolkodtatóbb, alternatívabb dallamokat, de van, ami kárpótol értük. Például a lemez címadó dala. Ezzel elérkeztünk a lemez utolsó részéhez, a Pins And Needles a legfülbemászóbb talán az összes Birthday Massacre szám közül. Az abszolút slágeresség esélyét azonban kiküszöbölik a kiváló gitárriffel az introban. Természetesen nem kell nagyon virtuóz játékra számítani (az amúgy sem illene a zenéjükbe), de az úgy jó ott, ahogy van. A Two Hearts és az utolsó előtti Sleepwalking is ezt az irányt követik, főleg utóbbiban kerül előtérbe az elektromos gitár, ami korábban inkább csak kiegészítő hangszer volt (synthrock bandáról lévén szó). Ez kifejezetten tetszett, most már jobban kihasználják mindkét gitárost. Az utolsó szám, a Secret utal vissza valamelyest korábbi korszakaikra, ugyanis ez a dal tökéletesen elfért volna akármelyik eddig kiadott lemezükön. Nem túl kiemelkedő, ezért kicsit furcsa, hogy pont ezzel a számmal zárták az albumot, valami ütősebbre számítottam.
Összességében elmondható, hogy néhány változáson átesett a The Birthday Massacre zenei világa, többnyire előnyére. Bátrabb gitárjáték, kellemes és "tipikus" szintielemek adják a magját. Sajnos az énekesnő, Chibi egy kicsit visszafogta magát, de panaszra nem lehet okunk. Ha nem is ez az év lemeze, mindenképpen érdemes belehallgatni, még a műfajt kevésbé ismerőknek is.
1. klip a lemezből: In The Dark
Kencu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
chaseֹr 2011.01.06. 01:24:43
"It's been sooo looooong!"
